Elõszó

<body topmargin=0 leftmargin=0 marginheight=0 marginwidth=0> <table cellpadding=0 cellspacing=0 border=0><tr> <td valign="top" colspan=2 height=110 BGCOLOR="#FFFFFF" TEXT="#080000" bgproperties="fixed" background="16bf0f21egerdp.jpg"> <div> <B><IMG SRC="16c203c0.jpg" border=0 width="32" height="60" ALIGN="BOTTOM" HSPACE="0" VSPACE="0"></B><FONT SIZE="5" COLOR="#66334C" FACE="Arial" ><B>A Ramana Baráti Társaság honlapja</B></FONT><B>      |     </B><A HREF="index.htm" TARGET="_top" TITLE="A Ramana Baráti Társaság honlapja"><U><B>home</B></U></A></div> <div>                                                   </div> <div> </div> </td> </tr><tr> <td valign="top" width=210 BGCOLOR="#FFFFFF" TEXT="#080000" bgproperties="fixed" background="16af2f02egerdp.jpg"> <div> <IMG SRC="09b7cc80.jpg" border=0 width="124" height="200" ALIGN="BOTTOM" HSPACE="0" VSPACE="0"></div> </td> <td valign="top" height=370 BGCOLOR="#FFFFFF" TEXT="#080000" bgproperties="fixed" background="16df0f03.jpg"> <div> <I>Elõszó</I></div> <div> Mai világunk forgatagában is élnek olyan emberek - még ha keveset is hallunk felõlük -, akik elérkeztek belsõ zarándokútjuk végére, vagyis felismerték a világ alapjául szolgáló Abszolút (nyugati szóhasználattal Isten) jelenlétét és a vele való azonosságukat.</div> <div>      Hogy ezen misztikusok jelentõs része Indiában él, az India páratlan és eleven szellemi hagyományát ismerve egyáltalán nem meglepõ. A rengeteg gazdasági és társadalmi nehézséggel küzdõ ország szentjei csendes jelenlétével azt bizonyítja számunkra, hogy nem az anyagi boldogulás életünk legfõbb célja. Niszargadatta Maharádzs találóan jegyezte meg: „Ha nem vágysz arra, amire nincs szükséged, akkor nem fogsz hiányt szenvedni abban, amire szükséged van.”</div> <div>      Amikor jelen kötetünkben misztikáról beszélünk, nem valamiféle látomásra vagy tünékeny megtapasztalásra gondolunk. Nem csupán megpillantása ez Istennek, hanem az unió misztika legmagasabb rendû formája, melyben az egyesülés visszafordíthatatlan, végleges és állandó.</div> <div>      India misztikájáról meg kell jegyeznünk, hogy a hinduizmus különféle iskoláinak és a dzsainizmusnak, a buddhizmusnak vagy az indiai iszlámnak is megvannak a maga misztikusai, amennyiben ezen az Istennel vagy végsõ Valósággal eggyé vált személyt értjük. Kötetünknek azonban nem célja mindannyiuk bemutatása, megelégszik azzal a - nem jelentéktelen - feladattal, hogy a Nyugaton is egyre nagyobb hatású advaita védánta jeles közelmúltbeli vagy kortárs tanítóival megismertesse az olvasót. Teljességre itt sem törekedtünk, hiszen ahhoz több kötetre lett volna szükség, azt azonban szem elõtt tartottuk, hogy a kiválasztott szövegek átfogó képet nyújtsanak az advaita tanításairól. </div> <div>      E helyen ki kell térnünk a szavak szerepére. A kötetben szereplõ szellemi tanítók által használt fogalmak jelentése gyakran eltér a mi fogalmaink jelentésétõl, ráadásul az utóbbiak „titokban” olyannyira magukban hordozzák kultúránk és neveltetésünk eszméit, hogy egyáltalán nem kell bánkódnunk amiatt, hogy néhány szanszkrit eredetû szó mára spirituális szókincsünk részévé vált. Hadd világítsam meg ezt egy példával: a Brahman szót gyakran Istennek fordítják, sõt az angol nyelvet beszélõ mesterek maguk is használják a God (Isten) kifejezést. Azt azonban nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy Brahman az Abszolút, tulajdonságok nélküli és nem személyes Istent jelenti, ellentétben Ísvarával, amely a személyes Istenre utal, és inkább megfelel a Nyugaton ismert Isten-fogalomnak. A könyv végén található szójegyzék segíti az idegen kifejezések megértését.</div> <div>      Szerencsére azonban a szavak nem nélkülözhetetlenek, mivel - az advaita védánta szerint - a legfontosabb a megtapasztalás, amely minden fogalmi gondolkodást meghalad. Idézzük újra Niszargadatta Maharádzsot: „Szavaid nem érnek el hozzám, az enyém nem-verbális világ. A te világodban a ki nem mondottnak nincs léte, míg az enyémben a szavak és tartalmuk nem létezik. A te világodban semmi sem állandó, az enyémben semmi sem változik. Az én világom valós, a tiéd pedig álmokból áll.”</div> <div>      A szavak ilyen szerepébõl következik, hogy a szent iratok szerepe sajátos. Természetesen tiszteletben tartják õket, és elfogadják a <I>Védák </I>igazságát, de úgy vélik, hogy a bölcsesség átadása nem a szavak, hanem a csend által történik.</div> <div>      A hat ortodox hindu iskola egyike, a védánta a klasszikus hindu filozófia kialakulásával egy idõben keletkezett. Tanításának foglalata a <I>Cshándógja-upanisad</I>ban található híres kijelentés: „Az vagy te.” Ez nem jelent mást, mint hogy a személyes lélek és az egyetemes lélek vagy Abszolút nem különbözik egymástól. A védánta szó szerint a <I>Védák </I>végét jelenti, s egyik legfontosabb mûve az idõszámításunk elõtti II. (más források szerint az i. e. V.) században keletkezett <I>Brahma-szútra </I>(más néven <I>Védánta-szútra </I>vagy <I>Sáríraka-szútra</I>). Ennek rövid, homályos aforizmáit többek között Sankara látta el magyarázatokkal a IX. században. Õ a védánta filozófia advaita iskolájának leghíresebb és legnagyobb hatású képviselõjre. Sankara (vagy Ádi Sankarácsárja, 788-820) születésének idején igen elterjedt volt Indiában a buddhizmus filozófiája, amit gyakran úgy értelmeztek, mint egyfajta istentagadást. Ezenfelül a hinduizmus számos felekezetre szakadt, és a szertartások betartása kiszorította a helyérõl a valódi szellemi gyakorlást. Ilyen körülmények között erõsödött meg az advaita bölcselete, mely szerint a világ kettõsség nélkül való (advaita), egyetlen abszolút Valóság létezik csupán. Ez az iskola szinte megújította a hinduizmust. A Sankara által képviselt tanítások olyan nagy hatásúak voltak, hogy a késõbbi indiai bölcseletek nem hagyhatták figyelmen kívül: amikor tanaikat felvázolták, nem mehettek el szó nélkül az advaita védánta megállapításai mellett; vagy együtt kellett érteniük velük, vagy el kellett utasítaniuk azokat.</div> <div>      Az advaitin útja a dnyána márga vagyis a tudás ösvénye. Ez nem azt jelenti, hogy csak a tudósok és a mûvelt emberek követhetik, sõt a túlzott ragaszkodás a fogalmi ismeretekhez hátráltatja a megértést, ami a szívbõl ered és a fogalmi tudást meghaladja. Noha úgy tûnhet, hogy a tudás (dnyána) és a szeretet (bhakti) ösvénye különbözik, a kettõ elválaszthatatlan egymástól. A tudás és a szeretet olyan, mint a madár két szárnya: ha az egyik hiányzik, a haladás lehetetlen. Ha nem ismerjük azt, amit szeretünk, akkor szeretetünk vak. Ha viszont felismerjük a végsõ igazságot, akkor rá kell ébrednünk, hogy annak alapvetõ természete a szeretet. Így hát szeretet és tudás valójában nem különbözik egymástól.</div> <div>      Az advaita védánta tradíciójában - s ez általánosságban is jellemzõ az indiai hagyományokra, hasonlóan a tibeti vagy a zen buddhizmushoz - nagyon fontos a mester-tanítvány viszony. Az igazság átadásának ez a formája a többi vallás történetében sem ismeretlen, bár napjainkra szinte teljesen eltûnt a nyilvánosság elõl. A megtapasztalás természetesen nem csupán egy mester jelenlétében és segítségével történhet meg (amint ez a kötetben található életrajzokból is kiderül), de a tanító hathatós segítséget nyújthat. Ennek gyönyörû példáját olvashatjuk a Srí H. V. L. Púndzsáról szóló fejezetben. A fejezetek elrendezésében arra törekedtünk, hogy a tanítványi láncolat - nem egy esetben többágú és nyugati irányú - alakulása követhetõ legyen.</div> <div>      Hogy a kötetben nyugati tanítók is helyet kapnak, természetesen nem véletlen. Olyan jelenség ez, amely a XX. században fokozottan megfigyelhetõ volt majdnem mindegyik keleti hagyományban - vagyis hogy a tanítás átlépte az országhatárokat, és, a történelemben talán elõször, a keleti tanításokat immár hiteles nyugati tanítók is közvetítik.</div> <div>      Feltétlenül jó hír, hogy élnek még valódi szellemi vezetõk. Azonban bizonyos óvatosságra e tekintetben szükség van. Az igaz mesterek száma a gombamód szaporodó „önjelölt” mesterekhez képest viszonylag csekély. Általános recept természetesen nincs arra nézve, hogy mirõl ismerünk fel egy igaz tanítót. Szavai fontosak, de nem elégségesek, hiszen az értelmi megértésbõl fakadó tudás nem azonos a színrõl színre való látással. Úgy tartják, hogy az igaz tanító jelenlétében az ember elméje elcsendesedik, gondolatainak rohanó árama lelassul. Hozzáteszik viszont, hogy ehhez a keresõ részérõl is bizonyos érettségre van szükség.</div> <div>      Tisztában vagyunk azzal, hogy egy tanító életét és tanítását lehetetlen tíz-tizenöt oldalon hiánytalanul bemutatni, ezért az irodalomjegyzékben mindegyik fejezethez megadjuk az adott mesterrõl magyarul megjelent mûvek listáját, az angol nyelvû irodalmat, ahonnan a szövegeket válogattuk, és az interneten megtalálható hivatalos honlap címét (ha van ilyen). Ezek segítségével az olvasó tovább kutathat az õt érdeklõ témákban vagy személyekrõl.</div> <div>      Kötetünket függelékkel zárjuk, melyben helyet kap Szvámi Harsánanda advaita védántáról szóló tanulmánya, valamint két régebben keletkezett szöveg, Sankara <I>Átma Bódhá</I>ja és egy fejezet a <I>Ribhu Gítá</I>ból. Ezzel egyfajta elméleti hátteret kívánunk felvázolni, azonban hangsúlyoznunk kell, hogy az advaita védánta - akárcsak a buddhizmus - nem a szokványos értelemben vett, hiten alapuló vallás, és nem is elméleteket gyártó filozófia, hiszen célja a közvetlen megtapasztalás.</div> <div>      Hogy saját írásaikkal igen ritkán vagy egyáltalán nem találkozunk, az a kiemelkedõ mai mesterekre éppúgy jellemzõ, mint a régi idõk nagy tanítóira. Ezért könyv formájában legtöbbször a velük folytatott beszélgetések feljegyzéseit olvashatjuk. Mindig szem elõtt kell tartanunk, hogy az adott válaszok bizonyos kérdésekre születnek meg, melyeket minden esetben különbözõ körülmények között tesznek fel, és a kérdezõket gyakran nagyon is eltérõ kulturális és vérmérsékletbeli különbségek jellemzik. Ezért idõnként ellentmondásokat találhatunk, de éppen az teszi élõvé a hagyományt, hogy nem merevedik dogmákká és tantételekké - és ettõl lesz olyan értékes azok szemében, akik a végsõ igazságot, az Istennel való találkozást, a megvilágosodást vagy a megszabadulást keresik.</div> </td> </tr></table></body>