Egy Ándhra Pradés-beli idõsebb úriembernek, aki pandit, volt néhány kételye Kávjakanthának az advaitát kifejtõ mûvével kapcsolatban. A könyvekben azt olvasta, hogy a Brahman mentes a szadzsátíja, vidzsátíja és szvagata bhédáktól. Az ilyen feltételeket a vivarta váda kielégíti, de a parináma váda nem. Az utóbbiban a szvagata bhédának feltétlenül teljesülnie kell. A Mester rámutatott, hogy Daksinámúrti semmi effélét nem tanított. Õ nem mondta azt, hogy a Brahman kapcsolatban van-e a Saktival, vagy pedig nincs vele kapcsolatban. Ott csak csend volt; és a tanítványok (sisják) kételyei eloszlottak. Ez azt jelenti, hogy semmit nem kell megtanulnunk, megvitatnunk vagy következtetésként levonnunk. Azt mindenki tudja, hogy „vagyok”. Jelen van az a tévedés, hogy az „én”-t a testtel azonosítjuk. Mivel az „én” az abszolútból kel fel, és abból (az énbõl) pedig a buddhi (értelem) lép elõ. A buddhi-ban az „én” a test formáját és méretét veszi magára, na médhája annyit tesz, hogy a Brahmant a buddhi-val nem lehet felfogni.

Az ilyen buddhi az aham-ot átlépve hogyan fedezhetné fel a Brahmant? Ez lehetetlen. Csak gyõzze le azt a hamis képzetet, hogy az „én” a test! Fedezze fel, hogy kinek a számára jelennek meg a gondolatok! Ha a jelenlegi „én”-ség eltûnik, akkor teljes a felfedezés. Ami megmarad, az a tiszta Önvaló. Hasonlítsa össze a mélyalvást és az ébrenlétet. A sokság és a test csak az utóbbiban vannak jelen. Az elõzõben az Önvaló a test és a világ érzékelése nélkül létezik. Ott a boldogság uralkodik.

A sruti vákja, `Aham brahmászmi', az elme állapotára, nem pedig a módjára vonatkozik. Nem válhatunk a Brahmanná, ha folytatjuk a mantra ismétlését. Ez azt jelenti, hogy a Brahman nem valahol máshol van. Az az ön Önvalója. Találja meg azt az Önvalót! A Brahmant már megtaláltuk. Ne úgy próbálja meg elérni a Brahmant, mintha az valami távoli helyen lenne.

A Mester azt mondta: A Brahma ákára vritti segít az elmét elfordítani a többi gondolattól. Vagy valami ilyen gyakorlat szükséges, vagy pedig szádhuk társaságát kell keresni. A szádhu már legyõzte az elmét, és a Békében idõzik. Az õ közelsége segít abban, hogy másokban is létrejöjjön ez az állapot. Ezt leszámítva semmi egyéb oka nincs annak, hogy egy szádhu társaságát keressük.

M.: Miért gondolja azt, hogy grihasztha? Ha szannjászíként járja a világot, hasonló gondolat (azaz hogy szannjászí) fogja kísérteni. Akár az otthonodban marad, vagy lemond róla, és az erdõbe megy, az elméje fog kísérteni. Az ego a gondolatok forrása. Az hozza létre a testet és a világot, és amiatt gondolja azt, hogy grihasztha. Ha lemond a világról, azzal csak a grihasztha szót a szannjászíra cseréli, és az otthon környezetét az erdõére. De a mentális akadályok mindig jelen vannak. Sõt azok csak növekednek az új körülményekkel. A környezet megváltoztatása nem segít. Az elme az akadály. Azt kell legyõzni, akár otthon, akár az erdõben. Ha képes azt véghezvinni az erdõben, akkor otthon miért ne tudná? És ily módon minek megváltoztatni a környezetet? Most is tehet erõfeszítéseket, bármilyen környezetben is legyen. A környezet soha sem fogja elhagyni, a vágyainak megfelelõen. Nézzen rám. Én elhagytam az otthonomat. És tekintsen magukra. Idejöttetek, elhagyva az otthoni környezetet. És mit találnak itt? Különbözik-e ez attól, amit a hátuk mögött hagytak? Még ha valaki évekig egyfolytában a nirvikalpa szamádhiba merülve idõzik is, amikor visszatér onnan, olyan környezetben fogja találni magát, amilyenben lennie kell. Ez az oka annak, hogy az Ácsárja kiváló mûvében, a Vivéka Csúdámaniban hangsúlyozza a szahadzsa szamádhi fontosságát, a nirvikalpa szamádhi elé helyezve azt.

Ha így teszünk, akkor a légzés automatikusan uralttá válik. A bahir pránájáma (külsõ légzésszabályozás) annak való, akinek nincs meg az ereje az elme szabályozásához. Nincs még egy ilyen biztos módszer; vagy keressük egy szádhu társaságát! A bölcs embernek, ha nem élvezheti egy szádhu társaságát, a külsõ gyakorlathoz kell folyamodnia. Ha egy szádhu társaságában vagyunk, és a szádhu megadja a szükséges erõt, s ez láthatatlanul történik, ilyenkor a pránájámának nem kell pontosan olyannak lennie, ahogy azt a hatha jóga leírja. Ha a dzsapát, dhjánát, bhaktit vagy más utat gyakorlunk, akkor egy kis légzésszabályozás is elég lesz az elme uralásához. Az elme a lovas, a lélegzet pedig a ló. A pránájáma a kantár a lovon. Ezzel a kantárral [a pránájámával] a lovas is féken tartható. A pránájámából egy kicsi is elég. Egyik módja, ha figyeljük a lélegzetet. Az egyéb tevékenységeitõl elvont elme a lélegzet figyelésével van elfoglalva. Ez féken tartja a lélegzetet; és ezzel együtt az elme is uralttá válik.