Beszélgetések
A következő idézetek a
Beszélgetések Srí Ramana Maharsival (Talks with Sri Ramana Maharshi)
c. könyvből származnak, melynek magyar fordítása folyamatban van.
1935. november 13.
95. beszélgetés
A. W. Chadwick őrnagy az alábbi kérdést tette fel:
Edward Carpenter misztikus egyik könyvében azt írja, hogy néhány alkalommal megtapasztalta az Önvalót, és hogy annak hatásai azt követően még egy darabig tartottak, aztán fokozatosan elhalványodtak. ASrí Ramana Gítá ezzel szembe azt mondja, "a csomó (= kötelék) (granthi), ha egyszer szétszakad, akkor mindörökre vége". Ennek a misztikusnak az esetében úgy tűnik, hogy a kötöttség még az Önvaló felismerése után is megmaradt. Hogyan lehetséges ez?
A Mester a Kaivalját idézte, az alábbiak szerint:
A tanítvány, miután felismerte az Lét-Tudás-Üdv ragyogással teli, egységes, megszakítás nélküli állapotát, a mesternek átadva magát, alázatosan imádkozott, hogy megtudja, hogyan hálálhatná meg a Mester kegyelmét. A Mester azt mondta:
"Az én jutalmam a te megszakítás nélküli, folyamatos Üdvös boldogságod. Ne csússz ki belőle!"
K.: Ha egyszer valaki megtapasztalta a Legfelsőbb Üdvösséget, hogyan tévelyedhet el attól ismét?
M.: Bizony előfordul! A kezdettelen idők óta fennálló hajlamai kiemelik abból, és így a tudatlanság eluralkodik felette.
K.: Melyek a megszakítás nélküli Üdvösségben való szilárd megmaradás akadályai? Hogyan lehet azokat legyőzni?
M.: Az akadályok:
(1) Tudatlanság, amely a tiszta lényünkről való elfeledkezés.
(2) Kétely, mely abban áll, hogy még azon is gondolkozunk, vajon a Valóst, avagy a valótlant tapasztaltuk-e meg.
(3) Hiba, mely az "Én a test vagyok" gondolatban áll, és hogy azt gondoljuk, a világ valós. Ezeket le lehet győzni az igazság hallása, az azon való elmélkedés és a koncentráció által.
A Mester folytatta: Azt mondják, a tapasztalat lehet időleges vagy állandó. Az első fajta tapasztalat időleges, és a koncentráció révén állandóvá válhat. Az elsőben a kötöttség még nem pusztult el teljesen; finoman megmarad, és előbb vagy utóbb újra előtérbe kerül. De az utóbbi esetben mindenestől elpusztul, és soha többé nem jelenik meg. A Srímad Bhagavat Gítában a jógabhrasta kifejezés (akik kiestek a jógából) az előző kategóriába tartozó emberekre utal.
K.: Akkor tehát az Igazság hallása csak néhány embernek való?
M.: Azok kétfélék lehetnek. Az átlagember a mestertől hallja, és ő magyarázza el neki. De a helyes az, amikor feltesszük magunknak a kérdést, és kutatjuk, majd a választ szakadatlan "Én-Én"-ként megtaláljuk magunkban.
A második szint azt jelenti, hogy ezen a tapasztalaton elmélkedünk. A harmadik szint, ha egyhegyűen megmaradunk abban.
K.: Az időleges tapasztalatot hívhatjuk-e szamádhinak?
M.: Nem. Az a harmadik szintnek a része.
K.: Ezek szerint úgy tűnik, hogy még hallani is csak nagyon kevesen hallhatják az Igazságot.
M.: A keresőket két csoportba oszthatjuk: kritópászaka és akritópászaka. Az előző állhatatos odaadással már legyőzte a hajlamait, és így az elméje megtisztult, voltak bizonyos tapasztalatai, de még nem fogta fel teljesen a dolgot; amint egy megfelelő mestertől útmutatást kap, folyamatos tapasztalat jön létre.
A keresők másik csoportjának nagy erőfeszítésre van szüksége, hogy elérje ezt a célt. Hogyan válik a segítségére az Igazság hallása, az azon való elmélkedés és a koncentráció?
Ezek alkotják az upászanát (az Igazság legjobb megközelítését), és elviszik őket az Önvaló megvalósításához.
A negyedik szint az utolsó állomás, a megszabadulás. Még itt is van bizonyos fokozatok szerinti megkülönböztetés, úgymint
(1) a Brahman tudója (Brahmavid),
(2) Brahmavid-vara,
(3) Brahmavid-varja,
(4) Brahmavid-varistha.
De valójában mindegyikük már élete során megszabadult.